Gyász!

Mi is az a gyász ? A lelki egyensúlyvesztés egyik alapvető forrása az ember életében a veszteségélmény. A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő magatartási formák összessége. A mély fájdalom szomorúsághoz és egyéb lelki problémákhoz vezethet, amik nagyon hasonlítanak a klinikai depresszió képéhez. 

Minden ember gyászol! Valaki egy személyt aki élete folyamán egy fontos helyett töltött be ,vagy van olyan aki a régi életét ,munkahelyét, ,trauma,partnerkapcsolat befejezése. Rengeteg gyász van mondhatni végtelen ,de mégis mindegyikben van egy közös dolog ami a gyászhoz hozzá tartozik és ez a szomorúság. De persze egy családtag elvesztése sokkal nagyobb fájdalommal jár mint egy munkahely elvesztése. A gyász időszakát meghatározza a személy (dolog) fontossága számodra vagy ,hogy mennyire állt közel hozzád. Én személy szerint már sok személyt vesztettem el életemben és ahogy azokat a személyeket vesztettem el akik közel álltak hozzám egyre jobban magamba fordultam . A nagypapámra igaz nem emlékszel mert ő még  a születésem előtt  meghalt ,de anyum elmondása szerint rajongót az unokáiért. A nyáron halt meg a legjobb barátnőm nagypapája ,és szörnyű volt látni azt ahogy össze van törve és én annyira tehetetlennek éreztem magam . Egyszerűen nem tudtam mit csináljak ,hogy felvidítsam. Persze mindenki mondta ,hogy ő békére lelt már és ,hogy föntről fog vigyázni rá és hogy nem szenved többé.( Szegény rákos volt ,és nagyon nagy fájdalmai voltak :( )  Meg persze az is hogy benne tovább él az emlékekben, fényképek,videókban. De akkor ez egy hatalmas veszteség és a maga mögött hagyott űrbe , a veszteség fájdalmát nehezen kezelik. Hogy őszinte legyek a barátnőm elég labilis ,könnyen befolyásolható és nem voltam benne biztos ,hogy nem tesz kárt magában. Próbáltam mindig mellette állni minden segíteni amiben tudtam ahhoz hogy a célt elérjük vagyis a továbblépést. Ahogy egyre jobban láttam magam körül azt ,hogy az emberek miként élik meg a gyászt én ezek alapján három szakaszra tudom bontani :

1, Az érzelmi sokk!

A halál hírére sok esetben az első reakció a hitetlenség és lesújtottság. Gyakori az ilyenkor adott „nem hiszem el” válasz. A teljes vagy részleges bénultság, az érzelmi reakciókra való képtelenség jellemzi. Funcionálkciója a késleltetés, az ember így igyekszik fokozatosan magához engedni a megrázkódtatást. A sokk szakasza néhány perctől akár 1-2 napig is tarthat. A legjobb segítség az, ha a környezet igyekszik külső nyugalmat biztosítani a sokk oldódásához.


2,A veszteség tudatosodása! 


Ekkor tudatosul a hozzátartozóban, hogy a halálesettel kapcsolatban rengeteg a feladata. A hivatalos és egyéb intézni valók egyrészt nagy megpróbáltatást jelentenek, másrészt a különböző tevékenységek elterelhetik a figyelmet a halott személyéről. Ebben a szakaszban erős önkontroll figyelhető meg, ami sok esetben a temetés után megszűnik. A gyász feldolgozása szempontjából nagyon fontos a temetésen való részvétel, hiszen a temetési rítus segítségével külső keretek között van lehetőség lezárni a sokk szakaszát, és elbúcsúzni az elhunyttól. A rítus lehetővé teszi az érzelmek kimutatását, amihez elválaszthatatlanul hozzátartozik a sírás.
A temetés utáni időszak a gyász legnehezebb időszaka. Míg korábban a tennivalók feladatokkal látták el a gyászolót, addig ezután csak az elhunyt hiányával való szembesülés marad. Az érzelmek és a gondolkodás is kavalkádszerűen nyilvánulhatnak meg. A hozzátartozó magatartására és másokkal fenntartott kapcsolataira is sok esetben magába zárkodás jellemző. A gyász kezdeti időszakában gyakran jelennek meg testi tünetek is (torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet stb.).


3,Továbblépés !


Az eddigi fájdalmas emlékképek után egyre több lesz a szép emlék is. A csapongó gondolatok helyét pedig egyre inkább a tudatosság váltja fel. A gyászoló gondolatainak középpontjában ugyan még mindig az elhunyt áll, a tünetek intenzitása csökken. A tudatosulás és átdolgozás időszaka általában hónapokig is eltart. Az évfordulók (születésnap, névnap), ünnepek azonban újra felerősíthetik a negatív érzelmeket.
Az gyász jellemzője, hogy a korábbi befelé fordulás mellett, a gyászoló egyre inkább képes kifelé fordulni. Az elhunyttal kapcsolatos élmények úgy élnek tovább a hozzátartozó életében, hogy emellett képes már reális döntések meghozatalára, saját életének irányítására és céljainak megvalósítására. A korábbi társas kapcsolatok új erőre kapnak, és a gyászoló már bűntudat nélkül képes örülni az élet szépségeinek.



Az utóbbi szakaszhoz talán a legnehezebb túl lépni vagy inkább a bűntudattal? A bűntudat ami azért van mert én élhetem az életemet tovább de ő nem! Én megvalósíthatom az álmaimat ,de ő már nem! Mi jogosít fel arra hogy teljesíthetem a vágyaimat mikor ő már nem teheti? Az emberek nem érzik  jogosnak hogy ők bármit megtehetnek , míg az elvesztett személy nem! És ezen a legnehezebb tovább lépni szerintem.


Én azt javaslom ha nem megy  a továbblépés keres fel egy pszihológust  akivel meg tudod jobban beszélni a problémáidat . Csak azt ne feled :NEM TE HALTÁL MEG  NEKED VAN ESÉLYED AZ ÉLETRE VALÓSÍTSD MEG AZ ÁLMAIDAT HELYETTE IS !


UI: Ezt a bejegyzést  halottak napja miatt gondoltam ki . Szánjunk ezen a napon legalább 1 percet azokra a személyekre akiket elvesztettünk .

Üdv:Mare